Varga András
Varga AndrásÜgyvezető
Varga Andrásnak hívnak. 35 éve foglalkozom hivatásszerűen High-End audio-val.

Ez nagyjából azzal kezdődött, hogy kedves vendéglátóm, A.J. van den Hul házában megpróbáltam „legyűrni” egy kígyónak kinéző ételt. Meggondolatlanul azt válaszoltam egy kérdésre, hogy igen. Ilyet nem szabad mondani egy thai asszonynak, ha azt kérdezi, hogy bírom-e az erőset. Sikerült a lehetetlennek tűnő feladatot teljesíteni. Én ekkorra teszem a hivatás gyakorlásának kezdetét. Az én olvasatomban ez hivatás és nem kereskedelem. Még olyan kolléga is van, aki ezt szinte küldetésnek tekintette. Sajnos ő már nincs velünk…

Szóval a vdH volt az első márkám. Már viszonylag hamar barátság alakult ki köztünk. Akkor én még a vasfüggöny mögül kukucskáltam ki. Ez is lehetett a kapcsolatunk korai dinamikája, ami viszont azóta is tart. Kifejezetten baráti viszonyban vagyok még a Schembri fivérekkel, különösen Giampietro-val a Viva Audio-tól. Nem sok márkát képviselek, azokat viszont stabilan. Egy cég képviselete maximális egymásrautaltságot tükröz. Másfelől viszont a képviselt termékek, mint részek nem jelentik összességében az egészet. Márpedig az egész itt a lényeg. Ennek a holisztikus megközelítésnek saját magam vagyok a sikere, avagy a kudarca. Legyen ez az én terhem. Egyébként nem tekintem sikertelenségnek, ha egy érdeklődő bármikor úgy dönt, hogy ez nem az ő világa.
Nincs jó hang, vagy nem jó hang. Ilyen van, vagy olyan. Számomra nem az a fontos, hogy jó hangot csinálok-e, hanem hogy mást. A zene reprodukciója csupán illúzió. Jó dolog viszont, hogy az illúziónak néha csodálatos a varázsa. Ebben az értelemben a zenei előadás is illúzió. A zenész maga az illuzionista.
Richter-nek hozzá sem kellett érnie a billentyűkhöz, csak bejönni, meghajolni és leülni a zongorához. Amikor felállt, meghajolt és kiment, akkor a nézőt távozáskor nem az elmúlás érzete kísérte, hanem a felfokozott élmény. Mindenkinek megvolt a sajátja és csak az övé. Évek múlva is a sajátja volt, amikor felidézte. Nem tempó, nem dallam volt, csak illúzió. Senki sem számolja, hogy hány éve halt meg. Lehet, hogy a stúdiófelvételeket emiatt utálta. Ebben biztosan nem értettek egyett Glenn Gould-dal. J. S. Bach nagyságában viszont igen.